Szimbólumaink

• Az Erzsébet Tudományegyetem címere
• A kari színek
• Az egyetemi zászló
• Az Anjou-liliom
• Az egyetem középkori/mai címere
• A bölcsész bagoly
• A bölcsész jogar

Az Erzsébet Tudományegyetem címere

1915 júniusában az egyetemi címer heraldikai tervének elkészítése érdekében a jogi kar bizottságot állított fel, Polner Ödön vezetésével. A jogászprofesszor két év elteltével, 1917 októberében mutatta be az ETE Tanácsának a bizottság által jóváhagyott terveket. A címer alapjául a Szent Koronával fedett magyar címerpajzs szolgált, melyet Pozsony város címerével (vörös mezőben hármas ormú ezüst bástya), illetve a tudományegyetem intézményi jellegét kifejező résszel egészítettek ki. "A főpajzs közepén két részre vágott szívpajzs, melynek felső része Erzsébet királyné családi (Wittelsbach) czimerét (kék-ezüst négyszögű dűlt csíkok), alsó része pedig a tudomány jelvényeit tartalmazza. Az utóbbi volna: kék mezőben természetes színű bagoly, bal karmát nyitott arany-könyvre téve, jobb karmában piros lánggal égő arany mécsest tartva; a mező jobb sarkában ezüst csillag, bal sarkában növő ezüst félhold.” A pajzstartók a magyar címer angyalai voltak, a pajzs alatt pedig lebegő szalagon – utalva a XV. században Mátyás király által alapított akadémiára és az egyetem névadójára – az „Istropolitana – Elisabethina” felirat szerepelt. A Polner-féle tervezet a főként a doktori okleveleken használandó pecsétek számára ún. nagy címer elkészítését javasolta, mely az említetteken kívül a négy kart¹ szimbolizáló címerrészeket is tartalmazott. A már ismertetett címerpajzsot egy nagyobb hátsó címerpajzson helyezték el, mely négy mezőre osztva a négy kart jelképezte úgy, hogy az egyes mezők alapszínei a négy kar színeit, együttesen pedig az egyetem zászlajának színeit (sárga, kék, fehér, zöld) adták ki, de egyúttal tartalmazták Erzsébet királyné családjának, a Wittelsbachoknak családi színeit (kék, fehér) is. A bölcsészet-, nyelv- és történettudományi kart jelképző címerrész a következő volt: „ezüst mezőben lebegő, jobbra néző piros sas kinyújtott nyelvvel és fekete (doktori) kalappal; jobb karmában piros lánggal égő fáklya, bal karmában zöld irattekercs.” A Polner-féle tervezetet a Tanács elfogadta és – minthogy e tekintetben nemcsak egyfajta „arculati elemről”, hanem a király által adományozható jogról volt szó – a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumon keresztül engedélyt kért az uralkodótól a címerhasználatra. IV. Károly 1918. április 21-i legfelsőbb elhatározásával engedélyezte az egyetem számára címer használatát, a Tanács ekkor Tóth Gyula budapesti iparművészeti tanárt kérte fel a Polner-féle tervek elkészítésére.² Az elkészült vázlatok azonban az egyetem Pozsonyból való elűzése után a csehek által lefoglalt egyetemi irattárban maradtak.³

1921-ben ismét felmerült a címer elkészítésének terve, ekkor nagyvonalú adományozókat is sikerült megnyerni, Rott Nándor veszprémi püspök például 70ezer koronával járult hozzá a költségekhez. Az egyetem ekkor átengedte a terveket elkészítő művész kijelölésének jogát az adományozóknak, akik Megyer-Meyer Antal iparművészt bízták meg. A tervek azonban valószínűleg nem készültek el, Pekár Mihály ugyanis 1925 novemberében ifj. Richter Aladár iparművész-grafikusnak adott újabb megbízást. A Richter-féle javaslatokat azonban a tervek heraldikai bírálatára kijelölt Holub József történész nem tartotta elfogadhatónak és az egyetemi címer vázlatának megfestésére Major Henrik festőművészt, az Országos Levéltár címerfestőjét kérte fel. A Major-címer két város egyetemi hagyományait igyekezett egyszerre megjeleníteni. A címerpajzs négy részre oszlott: az első rész a régi pécsi egyetem címerét idézte. Noha a címerről jóval korábban Békefi Remig kutatásai bebizonyították, hogy az bizonyosan nem a középkori egyetem címere, Holub elfogadhatónak vélte, tekintettel arra, hogy a címer mindenképpen tartalmazzon valamilyen pécsi vonatkozást. A vázlatban azonban a festő rosszul – fekvő helyett álló helyzetben – ábrázolta a címeres kövön látható könyvet. A címerpajzs negyedik, vörös mezője az egyetem alapítási helyszínére utalva, Pozsony város címerét tartalmazta. A második, kék mezőben a középkori pécsi egyetem alapítójára utalt az Anjou-liliom, a harmadik, szintén kék mezőben pedig a pozsonyi Academia Istropolitana alapítójára utalva a Hunyadi-címer.

Az egyetem címertervét Holub kérésére Döry Ferenc, az Országos Levéltár igazgatója is felülvizsgálta, ám elsősorban abból a szempontból, hogy van-e jogi lehetőség arra, hogy az egyetem címer adományozását kérje a kormányzótól. Döry a budapesti és kolozsvári egyetem címerügyi gyakorlatát megvizsgálva úgy vélte, az egyetem – egy állami intézmény – számára önálló címer készíttetése lehetetlen, pecsétjén is csak az állam címerét használhatja. Döry azt javasolta, hogy az egyetem tegyen le az önálló címerről. Érvelését elfogadva az Egyetemi Tanács a címerkérdést 1927. december 21-i ülésén ad acta tette.

Az egyetemi címer készíttetésének terve a következő években nem merült fel. Az elkészült vázlatok közül – jelenlegi ismereteink szerint – csak Major Henrik (hibás) címerterve maradt fenn, a PTE Egyetemi Levéltár iratanyagában található.

Felhasznált források:

• PTE EL VIII. 1. a. A pozsonyi ETE Tanácsának 1917/18. tanévi II. rendes ülése, 16. pont; A pozsonyi ETE 1917/18. tanévi III. rendes ülése I/2. pont;
• PTE EL VIII. 101. a. Az ETE Tanácsának 1921/22. tanévi II. rendes ülése, 8. pont; Az ETE Tanácsának 1921/22. tanévi IV. rendes ülése, 5. pont; Az ETE Tanácsa 1927/28. tanévi IV. rendes ülése, 15. pont.
• PTE EL VIII. 1. b. 7. d. 1007-1921/22. Egyetemi diszjelvény-tervezet.
• PTE EL VIII. 101. b. 19. d. 1403-1926/27. Egyetem címerének elkészítése.

Az egyetemi zászló

A pozsonyi egyetemi zászló négy színe az egyetemi karokat szimbolizálta: az arany/sárga a Jog- és Államtudományi Kart, a kék az Orvostudományi Kart, az ezüst/fehér a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kart, míg a zöld (a végül fel nem állított) Mennyiség-, Természettudományi és Mezőgazdasági Kart.

Az egyetem Pécsre költözése után az egyetem épületének ünnepi alkalmakkor való feldíszítésére először két zászlót készíttettek: egy nemzeti lobogót, illetve Pécs városának kék-sárga zászlaját. Utóbbit azonban 1924-ben az Egyetemi Tanács javaslatára egyetemi zászlóvá alakították át oly módon, hogy a jogi kart szimbolizáló sárga, valamint az orvosi kart szimbolizáló kék színeket a bölcsészkart és a hittudományi kart jelképező színekkel egészítették ki. A bölcsészkar megjelenítésére utóbb a barna színt használták.

Felhasznált források:

• PTE EL VIII. 1. a. A pozsonyi ETE Tanácsának 1917/18. tanévi II. rendes ülése, 16. pont.
• PTE EL VIII. 101. a. Az ETE 1923/24. tanévi IX. rendes ülése, 16. pont.

Összeállította: Polyák Petra

Az Anjou-liliom

Az a szándék, hogy az Erzsébet Tudományegyetem címerén és különböző díszjelvényein a székhelyének számító város évszázadokkal korábban alapított felsőoktatási intézményére való utalással is kifejezésre juttassa e „történeti elődhöz” való kötődését, már a pozsonyi időszakban megjelent. Az ekkor tervezett címerre a Mátyás király által 1465-ben alapított egyetemre való utalásként az Istropolitana felirat is felkerült (volna).

A pozsonyi alapításhoz való ragaszkodás szimbólumai mellett az egyetem Pécsre költözésével a Nagy Lajos által 1367-ben alapított középkori egyetemhez való kötődés kifejezése vált hangsúlyossá. Az egyetem 1927-ben tervezett címerének négy mezője közül kettő Pozsony város címerét, illetve az Academia Istropolitana alapítójára utalva a Hunyadi címert tartalmazta, míg a másik két mezőben a középkori egyetem (hibásan azonosított) címerköve, illetve az alapítóra utaló Anjou-liliom kapott helyet.

A középkori egyetemre való utalásképp az Anjou-liliom szinte minden egyetemi díszjelvényen megjelent. Az 1937-38 folyamán készíttetett pedellusi díszruhák (megfelelő kari színekben) az Anjou heroldok ruháinak mintájára készültek, s hogy az egyetem pápai alapítása is kifejezést nyerjen a pedellusi átalvetőkre az arany fonállal hímzett Anjou-liliomok mellett a kereszt is felkerült. A rektori és a dékáni pedellusi botok (jogarok), valamint az egyetemi serleg díszítése a pozsonyi és pécsi címer mellett szintén tartalmazta az Anjou-liliomot is.

Az Anjou-liliom felhasználása a PTE hallgatói talárján

Felhasznált források:

• PTE EL VIII. 1. a. A pozsonyi ETE Tanácsának 1917/18. tanévi II. rendes ülése, 16. pont.
• PTE EL VIII. 101. a. Az ETE Tanácsa 1927/28. tanévi IV. rendes ülése, 15. pont.
• PTE EL VIII. 101. b. 56. d. 484-1934/35.
• PTE EL VIII. 101. b. 69. d. 546-1937/38.

Összeállította: Polyák Petra

Az egyetem középkori/mai címere

A PTE ma már széles körben ismert címere elemeiben középkori eredetű.

Az 1967-ben kezdődött ásatások napvilágra hoztak egy olyan épületet a pécsi Székesegyház és a várfal között, amely egyes vélemények szerint oktatási, egyetemi célokat is szolgálhatott – mások nem ide lokalizálják az intézmény épületét. Az azonban megállapítható volt, hogy az építkezés a 14. század derekán zajlott, az ásatáskor előkerült címer pedig megerősítette, hogy az építtető Vilmos püspök volt, akinek az egyetemalapításban fontos szerepe volt. Ha nem is a középkori egyetem, de a püspök címerkövét találta meg Sándor Mária régész. A képen is látható címer Fedeles Tamás leírásában így hangzik:

 

A csücskös talpú pajzs alakú címerkő mezejében egy, a kőlap síkjából kiemelkedő, szárainak végénél kifelé hajló, a pajzs széleit érintő kereszt látható. A kereszt szárainak metszéspontjában két egymásra helyezett kulcsot, Szent Péter apostolfejedelem, a pécsi székesegyház védőszentjének attribútumát, míg a kereszt négy szárának végén egy-egy Anjou liliomot ábrázoltak.

A mai címer évszám nélküli változatát a Janus Pannonius Tudományegyetem használta az 1990-es évektől, mai változatát a 2000-es integráció óta használjuk. Hivatalos leírása:

Az Egyetem címere: a címerpajzs és az Egyetem körbefoglalt latin neve, valamint a pajzs mellett elhelyezkedő alapítási évszám. A címer pajzs alakú, a címerkövön levő kereszt szárainak végén egy-egy Anjou-liliom van, a kereszt szárainak metszéspontjában a Szentszéket jelképező egymásra keresztbe helyezett kulcs látható.

A bölcsész jogar

Az Erzsébet Tudományegyetem Tanácsa 1937 őszén - az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszusra és a Szent István-ünnepségekre tekintettel - határozta el az egyetemi díszjelvények cseréjét/felújítását. Ekkor készültek el a dékáni jogarok is. (Mélyebb kutatást igényelne, de jelenleg úgy tűnik, hogy korábban csak rektori „bot"-ot készítettek.) A jogarok terveit Megyer-Meyer Antal, a Képzőművészeti Főiskola rektora készítette, kialakításuk-díszítésük a következő koncepció szerint történt: „Az egyetemi jogarok, azon kor stylusának megfelelően, gót stylusban készültek, egyrészt azonban viselik a kari jelvényeket, másrészt egyetemünk névadójának, Erzsébet királynénak a képmását, amivel, tekintettel, hogy a jogarok az Anjou, továbbá Pozsony és Pécs emblémáit is viselik, áthidalást nyert egyetemünk története Nagy Lajostól egészen Ferencz Józsefig."

A jogarokat 1937 novemberében rendelték meg, a számlán leírásuk is olvasható: „4 drb. dékáni pedelus bot: 145 cm. magas, alpaccából ezüstözve, a díszítések aranyozva, szabadkézi művészi cizellőr munkával, a gomb felett, Pozsony, Pécs, és bourbon liliomos címer zománcos kivitelben, felette a fakultások jelvényei: kereszt, paragrafus, bagoly, kígyó a tállal, bronzból új modellek után öntve és gondosan utána cizellálva". Az elkészült díszjelvényeket a rektor az 1938. február 23-i egyetemi tanácsi ülésen mutatta be a tanácstagoknak.

Forrás:

• PTE Egyetemi Levéltár VIII. 101. b. 66. d. 546/1937/38.
• PTE EL VIII. 101. a. ETE Tanácsának 1937/38. tanévi IV. rendes ülése - 1937. december 16., 26. pont.
• PTE EL VIII. 101. a. ETE Tanácsának 1937/38. tanévi VI. rendes ülése - 1938. február 23., 19. pont.

Összeállította: Polyák Petra

Az eredeti jogar jelenleg a PTE Egyetemtörténeti Múzeumában található kiállítva. Prof. Dr. Fischer Ferenc dékán 2011-ben úgy döntött, a Kar identitásának része a jogar, így annak műtárgymásolatát elkészíttette Bencze András iparművésszel. A másolat a 2011/2012. tanév telén került a Kar birtokába, s az ünnepélyes eseményeken állandó szereplővé vált. 2012 óta a Kar hallgatói - ragaszkodva a hagyományokhoz -  a jogart tartva őrzik az ünnepi események emelkedettségét.