Tverdota György
DSc Dr.habil. egyetemi docens
tel.:
e-mail:
Tverdota György
Szakmai önéletrajz
Felsőfokú tanulmányok az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 1966 és 1971 között. Magyar—orosz szakos középiskolai tanári diploma 1971-ben.
1972—1975 között a Petőfi Irodalmi Múzeum muzeológusa.
1975 óta az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa. 1976 óta az Irodalomtörténeti Közlemények kritikai rovatvezetője, majd szerkesztő bizottsági tag.
1981—1985 között az Irodalomtudományi Intézet tudományos titkára. 1986—1991 között az Intézet Modern Magyar Irodalmi Főosztályának vezetője.
1991—1994 között a párizsi Sorbonne Nouvelle Paris III Egyetem vendégprofesszora, a Magyar Tanulmányok Egyetemközi Központjának igazgatóhelyettese, a Cahiers d’Études Hongroises felelős szerkesztője.
1985—1990 között a Képzőművészeti Főiskola óraadó tanárja. 1990—1995 között a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem másodállású tanára. 1995—1999 között a piliscsabai Pázmány Péter Tudományegyetem óraadó tanára. 1999 ősze óta az ELTE Bölcsészettudományi Karán a Magyar Irodalomtörténeti Intézet főmunkatársaként oktatja a huszadik századi magyar irodalmat.
1999 tavasza óta az Országos Tudományos Kutatási Alap irodalomtudományi szakzsűrijének elnöke.
1997. április 1. óta a Nemzetközi Hungarológiai Központ másodállású igazgatója. Szerkeszti a Hungarológia című lapot.
Első publikációját, egy regényről készült recenziót a Tiszatáj című folyóirat 1970-ben, ötödéves egyetemi hallgató korában közli. Ezután évekig rendszeresen szemlézi az újonnan megjelent verses köteteket és regényeket. Irodalomtörténeti tárgyú szakmai publikációkat 1972 óta tesz közzé irodalmi folyóiratokban, szakfolyóiratokban és tanulmánykötetekben.
Fő kutatási területe a huszadik század első felének irodalma, azon belül a két világháború közötti korszak költészete, s elsősorban József Attila életműve.
Egyetemi doktori disszertációját 1980-ban, az ELTÉ-n Ady Endre két világháború közötti recepciójának tárgykörében védi meg.
Első könyve Vas Istvánnal közösen 1980-ban jelenik meg a Költőnk és kora címmel. 1987-ben publikálja Ihlet és eszmélet címmel József Attila tanulmányait. 1987-ben lát napvilágot sajtó alá rendezésében és jegyzeteivel a három kötetes Kortársak József Attiláról című dokumentumgyűjtemény.
1987-ben védi meg kandidátusi értekezését, amelynek tárgya József Attila nyelvesztétikája.
1992-ben Horváth Ivánnal közösen Miért fáj ma is címmel tanulmánykötetet jelentet meg, amelynek keretében József Attila publikálatlan pszichoanalitikus iratait is közzéteszik. 1995-ben Horváth Ivánnal két kötetben publikálják a József Attila Tanulmányok és cikkek 1923—1930 című szövegkiadást.
1997-ben védi meg a József Attila-kultusz születéséről szóló doktori disszertációját, s kapja meg az Irodalomtudomány Doktora címet.
Doktori disszertációja A komor föltámadás titka címmel 1998-ban jelenik meg könyv alakban. 1998 tavaszán publikálja József Attila élete és minden verse című CD-ROMját, s 1999 tavaszán a Medvetánc és Nagyon fáj 1934/1936 című könyve, 1999 őszén pedig egy József Attila kismonográfiája jelenik meg.
Rendszeresen részt vesz nemzetközi tudományos konferenciákon Moszkvában, Szófiában, Prágában, Párizsban, Bécsben, Rómában. Előadással szerepel a müncheni, tokyói, leydeni AILC-kongresszusokon. A magyar—francia irodalomtudományos együttműködés keretében számos konferenciát szervez Párizsban és Budapesten. Ennek aktái több kötetben francia nyelven látnak napvilágot. (Les Avant-gardes nationales et internationales, Budapest, 1992, La littérature et ses cultes, Budapest, 1994, Écrire le voyage, Párizs, 1994, Acclimater l’autre, Budapest, 1997, Entre Esthétisme et Avant-gardes, Budapest, 2000.)
1988-ban Dávidházi Péterrel és Karafiáth Judittal kezdeményezik az irodalmi kultuszok kutatására irányuló szervezett munkát. 1988—1991 között, majd 1994 óta újra az Intézet XX. századi kritikatörténeti témájának felelőseként értekezletek, tudományos viták sorát szervezi.