Expedíció az ivgyeli manysikhoz

Pakin-jurta

Az elmúlt év végén Sinka Zoltán magyar-történelem szakos hallgatóval felkerestük az Észak-Urálban élő manysi (vogul) nyelvrokonainkat. 2005. november 13-tól december 16-ig voltunk Oroszországban, ebből három hetet a Pakin-jurtában (É 60°54' K 59°51'), Ivgyeltől 60 kilométerre északnyugatra,a Poma-folyócska magas partján. Itt él a három Pakin-testvér: Viktor (47), Pjotr (45) és Vlagyimir (42), akik manysi vadászok. A régebbi gerendaházban kaptunk szállást, ahol Viktor és Vlagyimir lakik. Ugyanitt él Tányja Dunajeva (39) is. Az ő férjével nem találkoztunk, de Tányja látta el a férfiakat teával és kenyérrel, takarított, fűtött, főzött. Ő volt a legszorgalmasabb adatközlőm, a legtöbb digitális hangfelvétel vele készült.

Jevgenyij Alekszejev, aki az ivgyeli manysik jogi és politikai képviselője, a terepre jutásunk segítője

Emelkedő Polunocsnoje község határában, ezzel az autóval mentünk, ameddig lehetett, utána gyalog az őserdőben

Sinka Zoli, az expedíció vezetőjének helyettese teljes menetfelszerelésben több órai gyaloglás után a Pakin-jurtához vezető manysi vadászösvényen.

A Pakin-jurta, mindennapi életünk helyszíne

Panoráma a gerendaházból kilépve, előttünk a Poma-folyócska kanyarog, partján a fürdőházzal, háttérben az Észak-Urál egyik vonulata: a Ként-nyór (Sapka-hegy)

A Pakin-jurta körüli fiatal erdőben, még nem esett le a hó, az erdő alja mohával, rénzuzmóval van borítva

Tányja Dunajeva előkészíti a szarvasbőr csizma alapanyagát

A manysi diadalív, az egyik erdei út

A Pakin-jurta konyhájában, a gyűjtött nyelvi anyag rendezése, vakuval fényképezve

Vaku nélkül fényképezve, egyetlen állandó világosság forrásunkkal, a petróleumlámpával

Manysi sítalp, mellette a hordón a cipő hozzá

A sítalp jávorszarvasbőrrel van beborítva, a manysi mitológia legfőbb alakjának, a Világ-ügyelő-férfinak az egyik neve: Daru-láb-sítalp-bőr